A cikk bevezetésként röviden kitér az idiopátiás scoliosis definíciójára, típusaira, gyakoriságára és az általános kezelési elvekre. Ezt követően a műtéti kezelés jellemzőit foglalja össze, beleértve a kisgyermekeknél alkalmazott ún. növekedő rendszert is. Kitekintésként a veleszületett gerincferdülés (kongenitális scoliosis) kezelési elveit is bemutatjuk.

A gyermekkori gerincdeformitások és azok felnőttkori következményes betegségei sajnos nem előzhetők meg úgy, mint például a tartáshibák és felnőttkori következményeik. Előfordulási gyakoriságuk az idiopátiás strukturális scoliosist tekintve 5 ezreléktől 1−3 százalékig tehető, a Scheuermann-betegség előfordulási aránya 11 százalék.

A szkoliózis leggyakoribb formája, a serdülőkori idiopátiás szkoliózis a kamaszok 2–4%-át érinti. A lányok körében tízszeres a görbület progressziójának kockázata. A szkoliózis szűrése évtizedeken át része volt a serdülők iskolai fizikális vizsgálatá­nak, de a rutinszerű iskolai szűrés haszna kérdéses.

Ha a serdülő naponta hosszabb ideig viseli a házi fűzőt, ezzel jó eséllyel elkerülhető a műtétet idiopátiás scoliosisban – írja a New England Journal of Medicine című lap.